Tibériász

A zsidó örökség utak elmaradhatatlan látnivalója Tibériász , ahol a nagy rabbik sírjait szokás felkeresni. Köztudott, hogy a Bár Kochba lázadás (i. sz. 132-135) leverése után Tibériász a zsidó vallás központjává változott és itt írták meg a Mishnát is. Ismerjük meg közösen ezt a történelmi szempontból rendkívül fontos várost!

Tibériász megalapítása

Tibériász 17 meleg vízes forrás körül épült. Nem véletlen, hogy miután megtalálták őket, a fürdőzni igencsak szerető rómaiak várost alapítottak ezen a helyen a római légiók nagy örömére. A kivitelező i.sz. 21-ben Heródes Antipasz volt, Nagy Heródes, a Jeruzsálemi Templom megépítőjének a fia.

Azon a helyen ahol ezek a források voltak, napjainkban a Hamat Tiberias nemzeti park található. Találunk itt 18 századi törökfürdőt valamint természetesen a római fürdők maradványait. Ami azonban a legjobban tetszeni fog, az egy 4 századi zsinagóga maradványa. Ebben kiváló állapotban maradt meg egy zodiákus mozaik  – azaz  horoszkóp  kör. Tudva való, hogy a  zodiákusjegyek  rendszere is  Izraelből ered,  érdemes  jobban  megismerni.

Rabbi Shimon Bar Yohai

A zsidó történelemben különleges jelentőségét először a Jeruzsálemi Templom i. sz. 70-ben történt lerombolása után kapta, amikor is a szent város lakosságának jelentős része ide vándorolt.

A zsidók kezdetben ódzkodtak a költözéstől – Tibériász ugyanis a zsidó vallás szerint tisztátalan helyen épült: Heródes Antipászt nem érdekelte, hogy a város helyén temető volt – simán ráépítkezett. A kérdést végül a kabbalizmus főművét, a Zohárt megíró Rabbi Shimon Bár Yohai oldotta meg: farkasbab cserjéket ültetett a város több pontján. Ahol ez a növény nem eresztett gyökeret – ott nagy valószínűség szerint sír lehetett. A zsidók pedig kiásták a tetemeket ami után a várost végre „tisztának”, azaz kósernek tudták nyílvánítani.

Érdekesség, hogy a Tibériász melletti erdőben volt az a barlang, ahol végül Rabbi Shimon Bár Yohai a rómaiak elől elmenekült fiával, Eleázárral. A barlang előtt egy csoda folytán patak kezdett el folyni és a szentjánoskenyérfa is kinőtt – ennek a gyümölcsét ették éveken keresztül. 12 évet töltöttek el így – ami alatt nem voltak restek: a fantasztikus spirituális munkájuk eredményeképpen megkapták a zsidó misztikát,a kabbalát , ami napjainkig is a láthatatlan világot feltáró leghitelesebb és legfontosabb tan. Kevésbé örömteli körülmény volt, hogy a hosszú éveket alatt – váltóruha hiányában bőrük rühös lett, így jobb híján a viszketés ellen naphosszat ültek a homokban.

Rabbi Shimon Bár Yohai halálának évfordulóján, a LágBaOmer 33. napján minden évben a zsidók rá emlékezve tábortüzeket gyújtanak világszerte. Halálának helyszínén, Meronban pedig különleges haszid „népfesztivál” zajlik ezen a napon. Lsd. Erről szóló cikkemet.

A Bár Kochba lázadás után

Visszatérve Tibériász történetéhez:

További jelentős lakosság növekést a 132-135-es rómaiak elleni Bár Kochba lázadás levezerése jelentette – ide menekültek ugyanis a zsidók, miután Jeruzsálemet teljesen elpusztították. Hadriánusz császár átváltoztatta Jeruzsálemet: kivágatta az Olajfák hegyének fáit és belvárost is feltúrta: ő építette meg a gigantikusz sugárút Kardot – amivel a város belépett római kolóniák közé Aelia Kapitolina néven. A város nevét tehát elvették, amivel egy időben a zsidók reményeit is kioltották a visszatérésra. A régi Jeruzsálem így a régmúlt idők nosztalgikus ábrándjává változott.

Rabbi Akiva

A Bár Kochba lázadás leverése után 135-ban a rómaiak Rabbi Akivát is megölték – akinek a sírja szintén Tibériászban található. Ki volt ez a rabbi Akiva? Rabbi Akiva fiatal korában egy műveletlen pásztor fiú volt, akin szerencséjére megakadt egy jeruzsálemi kereskedő, Ben Kalba lányának, Ráchelnek a szeme. Látta a jó tulajdonságait – így szokás mondani. Az apuka persze nem támogatta a házasságot, de Ráchel kitartott a választottja mellett. Rabbi Akiva 40 évesen döntött, hogy Tórát óhajt tanulni, amit a felesége készséggel és persze anyagiakkal is támogatott.Végül nagy rabbi vált belőle és az aggadikus irodalom szerint 24000 ezer fő járt a jeshivájába tanulni. Sajnos azonban ezek a tanítványok mind meghaltak – így a pészach ünnepét követő gyászidőszakban rájuk emlékezünk.  33 napig, egészen Lág Ba Omerig nem szabad se zsidó esküvőt tartani, se borotválkozni, se vásárolgatni. Végül Rabbi Akivának öt tanítványa maradt (Rabbi Jehuda, Rabbi Yossi, Rabbi Shimon, Rabbi Elázár és Rabbi Meir – akiről még szó lesz). Ők öten vitték tovább mesterünk tanítását. Rabbi Akiva jelentősen hozzájárult a mishna megírásához és alakjához számos legenda köthető. Rabbi Akiva végül részt vett a rómaik elleni Bar Kochba lázadásban, amiért Tiránnusz Rufusz Cézáriában egy hosszabb bebörtönzés után kivégeztette. Sírját ma Tibériászban tartják számon a városközponttól nyugatra kb. 1,5 km-re a HaGevura utcában.

Jehuda Ha Naszi

Tibériász tehát a Bár Kochba lázadas után a zsidó rituális élet központjává változott . Itt írta meg Jehuda Ha Naszi 200 körül a Mishnát, ami rabbik vallási vitáinak egyfajta gyüjteménye. A zsidóságban kétféle hagyomány van: az szóbeli és az írott tan. Az írott tan mindenki számára könnyen hozzáférhető: a nagyvilág ezt tekinti Ószövetségnek, a zsidóság pedig Mózes öt könyvének, a Tórának nevezi. A szóbeli tan viszont csakis a zsidóké – ez egy szájhagyomány útján átadott tudás, amit végül lejegyeztek arameus valamint misnai héber nyelven Mishna vagy Shász néven.  A Mishna szó a könyv hat fejezetére utal. Rengeteg vallási törvény szerepel benne – akit érdekel, kérdezze rabbiját vagy Rav Googlet. Jehuda Ha Naszi végül nem itt, hanem a Béth Shearim nekropoliszban van eltemetve, ami az UNESCO világörökség része.

A második század után Tibériász volt a Szanhedrin, azaz a 70 fős zsidó bíróság helyszíne is.

Valamint itt élt Rabbi Meir Báál ha Nesz, akinek a sírját a Hamat Tibériya nemzeti parktól 300 méterre találjuk.

Rabbi Meir Baál ha Nesz

Rabbi Meir Báál ha Nesz tanaita rabbi volt, ahogy neve is mutatja – a csodák rabbija volt. Igazi népszerűségét a haszidizmus irányzatát megalapító Bál Shém tovnak köszönhetjük. Ő azt mondta, hogy akinek csodára van szüksége, az menjen csak el Rabbi Meir Báál ha Nesz sírjához, gyújtson meg egy gyertyát, adjon egy kis cadekát, és ne restelljen imádkozni. A sír az Óvárostól délre, a Hamat Tiberia Nemzeti park mellett található. Két zsinagóga van itt: egy szfaradi és egy askenáz. Rabbi Meir Baál Ha Nesz hiloulája (azaz a halálának az éves megemlékezése) 3 nappal Rabbi Yohanán Ben Zakájé előtt van – emiatt szokás ezt a sírt is ekkortájt felkeresni.

Bizánci Birodalom

A Római Birodalom megszűnése után, a már Hadriánusz császár óta Palesztinának nevezett zsidó – Izrael az örökös Bizánci Birodalom részévé vált. I. Theodosziusz császár államvallássá tette a negyedik század végén a kereszténységet. Ennek köszönhető, hogy Tibériászba is rengeteg keresztény költözött az évszázadok alatt. Amikor 614-ben a zsidó lakosság a perzsa hódítókat támogatta, a bizánci haderő a perzsák leverése után a helyi zsidó lakosság legyilkolása és elűzése mellett döntött. Akinek sikerült, az Egyiptomba menekült.

Muszlim hódítás és Áron Ben Mózes Ben Ásher

A hetedik században a muszlim hódítók sokkal nagyobb türelmet tanusították a zsidók iránt. A kalifátus megengedte 70 zsidó családnak, hogy visszatelepüljön Tibériászba – ahol ez elkövetkező évszázadokban békében és nyugalomban élhettek. A 9. században Áron Ben Mózes Ben Ásher, akinek annak a héber magánhangzó jelölési rendszernek (azaz a kipontozásnak) a tökéletesítését is köszönhetjük – melyet a mai napig is használunk. Ez az arab periódus a zsidó lakosságnak kifejezetten kedvező volt – rendkívüli toleranciát biztosítottak az irányukban – kvázi szabadon élhettek.

A keresztes lovagok kora

Az első keresztes hadjárat során a frankok elfoglalták Jeruzsálemet és Tibériászt – lemészárolva az ottlakó zsidók nagy részét.. A 12. században kb. 50 zsidó család marad Tibériászban.

1187 az arab Szaladdin a hattini csatában (Tibériász városától 10 km-re) megsemmisítette a keresztények csapatát. A harmadi keresztes háborúban 1189-92között  az európaiak ismét egy rövid időre megkaparintották a várost – amit a Mamlukok 1265-ban szereztek meg.

Ebben bizonytalan periódusban élt Rambam – noha nem itt, haem Egyiptomban.

Rambam

Rambam, Maimonidész, Mózes ben Mainom – a 12 század egyik legnagyobb szfaradi rabbija. Kordobában született (most Spanyolszág, de akkoriban a muszlim Almohád Birodalom része volt), de főként Egyiptomban Kairóban élt. Ő írta a Mishna Tórát, ami egy napjainkig használatos zsidó jogi és halachikus gyűjtemény. Rambam Kairóban a szultán házi orvosa volt – sok korát meghaladó orvosi és egészségügyi felfedezést tett például az asztma, a cukorbetegség, a hepatitisz és a tüdőgyulladás betegségeket illetően. Szorgalmazta a sportot és az egészséges étkezést. Halachikus tudása, hírneve és gyógytudománya miatt zsidók és nemzsidók körében megbecsült és keresett tudósnak számított – otthonát napi szinten keresték fel miután hazatért munkahelyéről, a szultán palotájából. Élete Tibériászhoz úgy kapcsolódik, hogy végakarata szerint miután meghalt -testét itt temették el. Sírja napjainkig a leglátogatottabb célpontja a zsidó zarándokoknak. Tibériászban működik a Maimonidész emlékközpont is https://www.mhcny.org/ ahol bővebb információt kaphatunk a cadik életéről. Maga a sír is itt található a Ben Zakkai utcában, és a nap 24 órájában látogatható.

Ottomán korszak

A mamlukok közel 300 éves uralma után az Ottomán Birodalom részévé vált Palesztina. Ez volt az a korszak, amikor a szfaradi zsidók tömegei menekültek el Európából az inkvizíció miatt. A portugál marranó Dona Gracia és unokaöccse, Nászi Jószef kiegyezett Hódító Nagy Szulejmánnal (akit Magyarországon a magyar-török háború miatt ismerhetünk és aki Jeruzsálemben az Óváros fantasztikus falait is felépítette) – és így biztosították a zsidók zavartalan beköltözését Tibériászba. Ma létezik Tibériászban egy Donna Gracia Múzeum egy szállodán belül – angolul lehet részt venni egy tárlatvezetésen, ami megismerteti a marronó zsidók világát. Itt sok kosztümöt, ruhát, korabeli tárgyakat láthatunk.Sőt még be is öltözhetünk. https://www.donagracia.com/

Ebben a korban állították helyre a városfalakat, és a zsidók selyem hernyó tenyésztésbe kezdtek .

Ismét zavaros időszakok

1660-ben a drúzok elpusztították Tibériászt, így a zsidó lakosság Cfátra menekült, ahonnan csak 1720-ban hívta őket vissza az arab uralkodó. 1780-ban érkeztek először askenáz lengyel zsidók a városba. 1922-ba a Brit Mandát Birodalomhoz került Tibériász. A zsidó lakosság aránya folyamatosan nőtt. Amikor 1948-ban kikiáltották az Izrael függetlenségét, az ott lévő 48% arab lakost, azaz 6000 főt a brit rendőrség evakuálta -így a város végül teljes mértékben izraelivé válhatott.

Ha Tibériászban járunk, akkor Rabbi Akiva és Maimonidész sírja mellett érdemes még tenni egy sétát a Kinneret tó partján, a Yigal Allon sétányon. Itt több étteremben is megebédelhetünk, valamint fürdési lehetőségünk is van.

0Shares

Érdekelheti...