Yad Vasem Múzeum

A Yad Vasem – ahol elénk tárul az antiszemitizmus és a népirtás története személyes történetekben. Nevek. Az Emlékezés csarnoka. Gyermekemlékmű. Az elpusztított közösségek völgye. A Világ igazai. Gyermekjátékok

Yad Vasem. Holokauszt. Soá. Vészkorszak. Hatmillió ártatlan áldozat. Kis híján a teljes európai zsidóság pusztulása – 4 év alatt. Hogyan is lehetne felfogni ekkora borzalmat? Egy-egy család fájdalmas emléke még talán feldolgozható – de millióké?

A kiállítás célja

Az 1953-ban alapított jeruzsálemi Yad Vashem Intézet célja pont ez: a rettenet bemutatása személyes vallomások, az egykor élt személyekhez kötődő tárgyak, korabeli filmfelvételek, makettek és dokumentumok segítségével. Személyes visszaemlékezések. Személyek emlékezete.

A fő kiállítási épület – a népirtásnak az ép ésszel felfogható valóságon kívüli világa – a munkácsi zsidó gimnázium boldogan éneklő tanulóiról 1933-ban készített filmmel indul. Ez volt a remények világa. Vele szemben, kontrasztként a 11 évvel későbbi szörnyű valóság: a klooga-i erdőben 1944-ben a németek által kivégzett vilniusi zsidók személyes tárgyai, a szovjet hadsereg által készített első fényképek az emberi máglyákról. A népirtás első tárgyi bizonyítékai, amelyekkel a felszabadítók szembesültek. A kiállítás zegzugos folyosóit bejárva tárgyak ezrei, túlélőknek filmre vett tanúvallomásai mutatják be a keresztény antiszemitizmus gyökereit, a náci Németország ideológiáját, a zsidók társadalmon kívülre rekesztését – először Németországban, majd Ausztriában, később a megszállt Lengyelországban.

Egy kis történelem

A látogató szembesül azzal, hogy a népirtás a Szovjetunió megtámadásával kezdődött: (1941. június 22) a német Einsatzgruppen „speciális alakulatai” egész zsidó falvakat mészároltak le a front mögött haladva – így 1941 decemberéig, az első megsemmisítő tábor, Chelmno felállításáig körülbelül egymillió lelket küldtek a halálba. A wannsee-i konferencián (1942. január 20) a német minisztériumok és hatóságok képviselői megszervezték az iparszerű megsemmisítés teljes folyamatát. A német államgépezet az európai harcok utolsó napjaiig az ellenségnek kikiáltott zsidók elpusztítását hajszolta: a deportálásokhoz Eichmann sokszor a frontra küldendő, hadfelszerelést szállító vonatszerelvényeket is igénybe vette. Az eredmény: nyom nélkül elpusztított zsidó közösségek, egykori emberi életüket hiába kereső roncsok, hullahegyek és reménytelenség. A felszabadított zsidók nagy része Palesztinába, Izrael földjére vágyott, de 1948-ig a Palesztinát kormányzó angol hatóságok vaskézzel tartották távol a túlélőket az Ígéret földjétől. Az új zsidó állam azonnal megnyitotta kapuit a visszatérők előtt, az újrakezdés reményt adott a reményt vesztetteknek.

A Nevek Csarnoka

A veszteség szörnyű: a Nevek csarnokában négy és fél millió meggyilkolt személy adatlapja látható a polcokon. Körülbelül másfél millió adatlap, lélek, személy számára lenne még hely – azonban ezeket sajnos már csak a világ Bírája tartja csak számon.
Az Emlékezés csarnoka óriási bazalttömbökből emelt épület: a meggyilkoltak jelképes sírja az emlékezet „kavicsaival”, amely a koncentrációs táborokban talált, itt eltemetett hamvak fölé emelkedik. A terem padlója hatmillió fekete kőkockából áll, ez valamennyi – névtelen – áldozat emlékhelye, melyet csak egy füstölgő olajfáklya világít meg.
A Yad Vashem talán legfájdalmasabb helye a Gyermekemlékmű. A munkácsi Spiegel házaspár adományozta, fiuk, Uziel emlékére, akit két és fél éves korában, Auschwitzban gyilkoltak meg. Ez az emlékhelye a Vészkorszak másfél millió gyermekáldozatának.

Az Elpusztított közösségek völgye

Az Elpusztított közösségek völgye egy háromdimenziós, óriási Európa-térkép, amely országonként jelöli az ott egykor létezett zsidó közösségeket. Magyar szempontból érdekes, hogy a romániai, szlovákiai, ukrajnai települések magyar nevükön vannak feltüntetve – hiszen a II. világháború alatt Magyarországhoz tartoztak.
A Vészkorszak történelmének bemutatása nem lenne teljes a zsidókat önfeláldozóan mentő, bújtató emberek emlékének megörökítése nélkül. Ők a Világ Igazai, akik önzetlenül, saját maguk és családjuk biztonságát veszélyeztetve mentették embertársaikat. Emlékükre 1989-ig a Yad Vashem dombján fát ültettek – az újabb kitüntetettek tetteit emlékmű örökíti meg. A legtöbb igaz ember Lengyelországból és Hollandiából való, de a rendszerváltozás óta Magyarországról is egyre több hőst ismer el Izrael emlékezete.

A túlélők adományai

Az „egyszeri látogató” programjában nem szerepel az oktatási épület földszintjén helyet kapott két kiállítási vitrin: ezekbe az 1990-es évek óta a gyűjteménybe került személyes tárgyak közül válogatnak az intézet dolgozói. E tárgyakat a magas kort megélt egykori túlélők maguk hozzák be, hogy „legyen, aki elmeséli a történetüket, ha ők már az Édenkertben lesznek”. Kedvencem Mishu, a krakkói születésű Stella Knobel félszemű mackója, aki 1938, Stella hetedik születésnapja óta gazdájának legjobb barátja, őrzője, rövid gyerekkorának egyetlen megmaradt emléke. Mishu 2011 óta lakik a Yad Vashemben, Stella rendszeresen meglátogatja. Ilyenkor elbeszélgetnek és könnyes szemmel együtt emlékeznek a lengyelországi felhőtlen gyerekkorra és az azóta eltelt rettenetes, küzdelmes, végül boldog évekre.