• Egyéb

A Jó Szamaritánus háza

A szentföldi Jó Szamaritánus háza egyfajta Jézus korabeli fogadó a Jerikót és Jeruzsálemet összekötő ősi út mentén, aminek meg egy régészeti múzeum együttes szerves része.

A fogadót a hagyomány a Jó Szamaritánus alakjához köti, akinek történetet Jézus mint egy példaképet mutatja be, az irgalmasság és az együttérzés fontosságának hangsúlyozására.
Lássuk Lukács evangéliumának az ide vonatkozó részeit (1O. fejezet):

30.
Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan.
31.

 

Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé.
32.
Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé.
33.
Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula.
34.
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki.
35. Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked.
36.
E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett?
37.
Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.

A fogadó e

 

lhelyezkedése

Magát az utat Vörös felemelkedésnek (Ma’ale Adummimnak) nevezik, ami az út vörös köveire utal. Ez a fő út egykor két zsidó törzset, Júdát és Benjaimint határolta el egymástól.
Egykor az út veszélyesnek számított, így nem is csoda, hogyha a történetben számító vándor is áldozatul esett. Későb

 

b azonban, a római korban egy erődöt ép

ítettek a nyugati dombra (ahol később a keresztesek is várat emeltek) – ami megvédte az utasokat a rabló támadásoktól.

Jézus korában a hely jórészt lakatlan volt. Ekkor Heródes volt a helytartó Júdea provinciában: az ő palotájának a maradványait észak-nyugati irányban, a dombon találták meg a régészek. A helytől délebbre pedig egy nagyobb barlangot találtak, amit lakhelyül is használtak.

A fogadó története

A Jézus korában itt lévő fogadó helyszínét a 6. században a biztánci keresztények állapították meg, akik itt kolostort építettek. (A templom maradványait most a fedett, kültéri részen találjuk, ahová le is lehet ülni). A kolostor része volt egy vándorok részére fönntartott fogadó is, amit a 7. századi arab hódítás ellenére tovább használták.
A keresztes lovagok korában (12-13 század) azaz a középkori zarándoklatok fénykorában több ezer keresztény is megfordult itt, a Jézust és a Jerikót összekötő úton, akik főként Qasr El Yahudba, a keresztelkedés eredeti helyszínére indultak. A keresztes lovagot várat is emeltek, ami megvédte az utasokat. A fogadót is felújították és továbbra is használták.
Az arab és a mamluk hódítás után a lovagvárat Ayyubid erődnek nevezték át, és innenstől

 

a muszlim hívek érdekeit szolgálta: a Nebi Mussa (Mózes próféta sírja az arabok szerint) zarándokhely felé vezető utat védte. Az erődöt ezután is folyamatosan használták.

 

Régészeti Múzeum

2009-ben a fogadó helyén egy régészeti múzeumot nyitottak, ami főleg a Gázából és a WestBankből szármozó varázslatos te  mplom és zsinagóga padlómozaikokkal foglalkozik. Egyaránt van kültéri és beltéri része, de beszéljenek inkább a képek a szavak helyett:

Összegezve: a mostani Jó Szamaritánus háza a 3 dolog miatt jelentős a keresztény zarándokok számára:
1. Ez volt az a fogadó, ahol az Irgalmas Szamaritánus megsegítette a pórul járt utast
2. Ez volt a keresztesek korában Jeruzsálemet és a Qasr El Yahud keresztelkedő helyet összekötő zarándokút vonalon a legfontosabb állomás, ahol a zarándok megpihentettek.
3. Az itt található csodálatos padlómozaikok szentföldi templomokból és kolostorokból szármoznak.

0Shares

You may also like...